2015. augusztus 22., szombat at augusztus 22, 2015 with
0 comment(s)
Mindig is imádtam rajongói történeteket olvasni, sőt mi több, jómagam is írtam számtalanszor ilyen jellegű írásokat. Régen a nagy Jonas Brothers korszakomban ismerkedtem meg ezzel a világgal, azóta, ha szeretném sem tudnám elkerülni. Volt egy idő, amikor nem olvastam egyet sem, többnyire idő-, illetve kedvhiány miatt. Azonban mostanában, főleg másfél éve, illetve tavaly nyáron újra kezdtem fanfictionöket olvasni, csak most a feltörekvő Ausztrál pop-rock zenekarról, a 5 Seconds of Summerről. Mivel talán egy jó magyar történetet találtam, leginkább angolul olvastam őket, így fejlesztve szókincsemet és olvasásértésemet angolból. (Meg kell mondjam, tényleg hasznos. Eleinte nagyon féltem tőle, de már nagyon folyékonyan megy az olvasás angolul. Hamar rá lehet állni)
Most viszont, elkövettem életem legnagyobb hibáját, és beleolvastam pár magyar "műalkotásba".
Kár volt.
Nem tudom, hogy én nőttem-e ki ezekből, vagy csak az írók lesznek egyre rosszabbak, de merem állítani, a régi Jonas Brothersről íródott fanficek mérföldekkel jobbak voltak, mind történet, mind írásmód szempontjából. Persze, azok közül sem volt mind egyedi, szépen megfogalmazott, tényleg jó történet, mert persze minden témának megvan a maga fejfájós része is (büszkén jelentem, én is idetartoztam, hiszen én is elkövettem azokat a borzalmas hibákat, amiket egy lelkes, de kezdő, 11 éves fanfic író elkövethet). De azt hozzá kell tennem, hogy nem egy olyan írópalánta volt, akikben tényleg volt és van is tehetség. Talán ezért is fájt ennyire a mostani harmatgyenge felhozatalt látni.
1. A minél "egyedibb" történetek
Lehet örülnöm kéne neki, hogy a szokott "koncerten találkozom a 5sosszal/Ausztráliába költözöm, és belém szeret az egyik srác" és az egyéb sablon változatok vannak mindenhol, mostanában mindenki próbálja a legfurcsább, nem megszokott történeteket megírni, amik az egyediség helyett inkább az abszurdum világának igencsak távoli mocsarában kötnek ki. A fiúk a történetben esetleg bukott angyalok, vámpírok, sellők, amik eleinte talán érdekesnek ígérkeztek, de egyre több ilyen történetet írnak, így kicsit sem lesz egyedi. Néha az egész egy nagy mix lesz, mint azok a zöldséglevesek, amikbe mindent beledobálnak, amit a zöldségesnél meg tudtak venni. Néha jobb egy picit földhözragadtabbnak lenni. De ha mindenképp ilyen témában szeretnél írni, az sem baj, hiszen néha lehet zseniális történeteket alkotni így is, csak a ló túloldalára sem kell átesni, mert ennyi erővel Luke Hemmings félig citrom is lehetne, a fanfic címe pedig a "gyümölcszenekar háborúja" lenne. Ugye, hogy nem kell minél merészebbeket kitalálni? Persze, a fantáziavilága határtalan, csak van az a híres aranyközépút...
2. Minél "különlegesebb" írásmódok
Már ha egyáltalán beszélhetünk írásmódról. Mostanában egyre népszerűbb az ilyen típusú történet:
"Ismeretlen szám: Szia Luke vagyok XD
Én: Szia"
Tehát az egészet sms-ek formájában írják meg. Persze ez is az angol történetektől származik, hiszen már találkoztam versbe szedett történettel, levelezésekből álló történettel (mármint ne a hagyományos Kedves.....! típusra gondoljunk, hanem mondjuk iskolai levelezésekre), amik talán lehetnek érdekesek, ha csak a történet eleje kezdődik így, de később rendes fogalmazást kapunk. Sőt, a verses forma még lehet jó is, hiszen az tényleg valami új, valami egészen más, de ahhoz tudni kell verset írni. Aki nem tud, inkább hagyja, nem kell elbeszélő költeményt erőltetni annak, aki nem ért hozzá. Petőfi és Arany már megtette.
Nem kell tweetekből álló történetet írni, se sms-ekből, mert nem mutatja meg a szókincsedet, az írásmódod, semmi de semmi kihívás nincs benne. De valamiért mindenki ezeket olvassa most, pedig a megírásuk maximum 20 percet igényel. De ha erre van igény...
3. A helyesírás
Én velem is előfordult már, hogy elírtam egy szót és nem vettem észre. Emberi dolog. De kérlek, alapvető szavakat tanuljunk már meg leírni. A muszáj az nem muszály és egyéb ly-j különbségek, a ban/ben-ba/ben toldalékok, a vessző használat. Ó, és egy másik gyakori hiba, a felkiáltójel használat. Sokszor találkozom azzal, hogy minden mondat végére felkiáltójelet tesznek, így mikor olvasom, a fejemben állandó kiabálásnak hangzik az egész. Például: "Múltkor elmentem a boltba! Vettem egy liter tejet! Hazamentem, és megittam!". Ez így nem helyes. A felkiáltójelet csak óhajtó-, felkiáltó- és felszólítómondat végére teszünk, kijelentő mondat végére pedig PONTOT! A vesszőhasználatot sem olyan nehéz megtanulni: hogy elé mindig teszünk vesszőt, felsorolásnál is kell, és elé csak új tagmondatnál, illetve minden tagmondatnál. Vannak emberek, akik mindenhova tesznek vesszőt, valakik pedig sehova. Ez is iszonyat irritáló olvasás közben. Persze én is elrontom sokszor, irodalom tanárom a feles vesszőimet szokta lehúzni, de sok gyakorlás után meg lehet tanulni.
Ide tartozik az egybe-, illetve különírás kérdése. Gyakori hiba: "Felszeretnélek hívni". Ez nem helyes, mert a fel a hívni főnévi igenévhez kapcsolódik, eredetileg "felhívni", azonban közé ékelődik a "szeretnélek" ige. Így helyesen: fel szeretnélek hívni. De így van a "Meg akarlak hívni" és társai,
4. A brutalitás
Számomra felfoghatatlan és undorító, hogy valaki abból a szituációból kreál egy szerelmi történetet, hogy a srác megerőszakolja a legjobb barátnőjét. Komolyan, már találkoztam ilyen történettel, és teljesen fel voltam háborodva. Bár csak egy fejezet volt fenn, de egyszerű volt elképzelni a folytatást: később a lány tuti belé fog szeretni, mert szegény srác mentális gondokkal küzd, így még azt is elnézi neki, hogy bántja.
Egy kérdésem van: miért?
Nem hiszem, lányok, hogyha ti kerülnétek ilyen helyzetbe, és kiszolgáltatottak lennétek egy fiúnak, ti halálosan beleszeretnétek. Sőt. Mert értem én az üzenetet, sosem tudhatjuk, ki miért teszi azt, amit tesz, de azért álljunk már meg egy percre. Ez nem helyes. Lehet, hogy a fiú, aki veri a barátnőjét, az tényleg beteg, de akkor sem maradhat senki egy ilyen kapcsolatban, mert magadat sőt a fiút is veszélyezteted vele. A megoldás egy pszichológus lenne, nem pedig te, az, hogy a lány miatt a fiú megváltozik, csak az ilyen történetekben létezik. "Ez csak egy fanfic", írják sokan. Lehet, de mi van, ha valaki erről vesz példát? Mondjuk elolvassa egy naiv 11 éves, és azt hiszi, hogy ez valós és jó. Pedig egyáltalán nem. Legyél felelősséggel aziránt, amit írsz.
Egyébként sem értem, miért kell cigiző-drogozó-lányverőnek beállítani ezeket a fiúknak. Hol vannak az aranyos, szívet melengettető történetek? Vagy ilyen kapcsolatra vágyik mindenki?
Persze, vannak a gyengébb verziói, amiket még én is szeretek, és ha jól van megírva, elolvasok. Például, amikor a srác terrorizálja a lányt a suliba, de később beleszeret, blabla, mert azok még lehetnek aranyosak. Van különbség. Higgyétek el.
Most szívesen bemutatnám a sablonos történeteket, de ezeket ismeri mindenki. Három fejezet alatt összejönnek, gonosz exbarátnők és az egyéb csodák. Egyébként a legszebb az egészben, hogy ezeket a borzalmakat még olvassák is, méghozzá nem is kevesen. Remélem egyik ilyen író sem dédelget írói álmokat, nem lenne kedvem ezeket könyvként viszontlátni.
Most ha valami nagyon frappánsat szeretnék írni, így kezdődne a bemutatkozó szövegem: sziasztok, sajnos nincs nevem, a szüleim elfelejtettek adni, mikor csatlakoztam az emberek közé. Az a helyzet, hogy ez nincs így, már 19 éve élek a Rebeka névvel. Eddigi netes életem során becksie néven blogoltam és voltam jelen, de most a májuslány mellett döntöttem. Úgy éreztem, elkezdődött bennem valami változás, így egy új blog létrehozásával szükségem volt egy új névre is. Szeptembertől hivatalosan is végzős leszek, addig is próbálok erre erőt gyűjteni. Tele vagyok tervekkel, célokkal, fokozatosan magasabbra helyezett elvárásokkal, de ugyanennyi motivációval, tonnányi véleménnyel, amit úgy döntöttem, ideje megosztani. Erre pedig legjobb hely egy blog. Mivel az emberek hajlamosak nem meghallgatni, valahogy sosem tudom kifejteni magam úgy igazán. Meg bár hiába jön rám napi szinten a szómenés, akkor sem tudom magamat kifejezni szóban rendesen. Írásban minden sokkal könnyebben megy. Olyankor nem hazudok önmagamnak, valahogy minden igaznak tűnik. Viszont az írással nagyon furcsa kapcsolatom van. Egyrészt nem tudnék élni nélküle. Egy-egy leírott szó és máris könnyebben megy minden. De nem akarok közhelyekbe bocsátkozni, tudniillik utálom őket, mint ahogyan elég sok dolgot a világon.
Layout name: SOMETHING! / Version (**)